Meg Cabot - Airhead

Nos, amíg a másik bejegyzésem készülőben van, hoztam egy gyors könyvajánló szerűséget.
Mai áldozatom Meg Cabot lett, akinek neve hallatán rögtön A Neveletlen Hercegnő Naplója jut eszünkbe, ezért is nem kedveltem túlságosan az írónőt, de a könyvet megszerettem.
Most, a trilógia első részéről beszélnék bővebben.
A leírásban, történetben megtörtént események hangzanak el. Csak saját felelősségre olvassátok! Milyen hivatalosan fogalmaztam!

Kiadó: CICERÓ KÖNYVSTÚDIÓ KFT. 

Oldalak száma: 382

Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT

Súly: 330 gr

Kiadás éve: 2010 

Fordító: Lacza Katalin

Fülszöveg:

Emerson Watts nincs többé... Nikki Howard újjászületett. Mi számít igazán? A külső vagy a belső ? Vajon kik vagyunk valójában? A 17 éves Emerson Watts sose gondolta volna, hogy a Stark Áruházlánc ünnepélyes megnyitója, ahol menő sztárok és manökenek lépnek fel, s ahová divatmániás húga miatt kénytelen elmenni, végzetes események sorát indítja el számára... Em és Nikki, a barna és a szőke, a fiús és a nőies, az okos és az üresfejű, az éltanuló és a szupermodell – egyszóval a tűz és a víz. De mi van akkor, ha kettejük egyénisége nem választható szét többé?

Egyéni Vélemény:

Én is egy ajánló hatására olvastam el, és tudtam, hogy jó lesz, tele váratlan csavarokkal. Maga Meg Cabot írásmódja és stílusa irigyelni való, hát még az ötlet...

Az elején kicsit abszurdnak hittem, alig olvastam, de ahogy mentem tovább, kezdtek beindulni a dolgok. 

Én mindenkinek csak ajánlani tudom ezért van a könyvajánló.

Ami tetszett:

- Frida. Én is kérek egy ilyen húgit.

- Lulu. Rögtön a szívembe fúrta magát.  

- Nikki Howard. Egy újabb példa a kiszámíthatatlanságra (ez már nem az első könyvre vonatkozik).

- A szereplők. Amennyire valóságtalan az (spoiler?) agyátültetés (spoiler vége?), annyira valósághűek a karakterek. Mindegyik ki van dolgozva, ott van/vannak a bunkó ex(ek), az idegesítő ügynök, az őrült legjobb barátnő sznob zombik, vagy például a bekattant főnök. 

- A humora. 

- A fordulatok.

Ami nem tetszett:

Hát igazából ide nem tudom mi jönne, de azért összeszedtem néhány hibát.

- Hogy rabolunk el egy beteget a kórházból? 

- Justin. Unszimpatikus az egész gyerek.

- Mr. Stark. Rühellem. Hívják az állatvédőket. 

- Emerson felfogása. Oké, az biztos, hogy furcsa lehet az ő helyében, de az állítólagos okos lány felfogása lassú. Csupán öt fejezeti kellett, hogy rájöjjön, valami itt nincs rendben. Csak épp Nikki Howard lakása felé tart.

- Bemutatja a valóságot, ami nagyon elkeserítő. Ha népszerűtlen vagy máshogy bánnak veled, mint például egy szupermodellel. Ez nem a könyv hibája, mégis ide írnám valamiért. 

Részlet:

– Tizenegy ötven lesz – nyújtotta át a zacskót Katerinának.

– Nem én fizetek. Ő fizet – mutatott Katerina Lulura.

Lulu felállt a kanapéról, egy rántással szorosabbra húzta az övet  a köpenyén, és odasétált a futárfiúhoz. Nem mondhatnám, hogy bármi változást észrevettem rajta, leszámítva a csábos mosolyt, amelyet a tündéri arcára varázsolt.

De a futárfiú azon nyomban kihúzta magát.

– Hát – szólította meg Lulu –, szia! Tizenegy ötvenet mondtál, ugye? Várj egy pillanatot, hozom a tárcámat! Hú, csuromvizes vagy! Csak nem esik odakint? Kérsz egy törölközőt? Hadd adjak egyet! Jól lehűlt az idő, igaz? Nem venném a lelkemre, ha összeszednél valamit. Akkor ki hozná ki nekem a banánhajót? Imádom a banánhajót! Tessék, itt egy húszas. A többi a tiéd. És tessék, itt egy jó nagy, puha törölköző. Hogy hívnak?

– Roy – felelte a futárfiú kábultan, miközben az arcát igyekezett megszárítani a törölközővel, amelyet Lulutól kapott az imént.

– Roy? – vette vissza Lulu a törölközőt. – Milyen kedves név. Magyar?

– Nem tudom – mondta a fiú még mindig kábultan. – És téged hogy hívnak?

– Lulunak – válaszolta Lulu. – Két l-lel és két u-val.

– Szép név – nyugtázta Roy. – Nem jönnél el velem valahová egyszer?

Leesett az állam.

– Te jó ég! – rikkantott fel Lulu. – Az jó lenne nagyon! De csak ha a férjem is jöhet.

– A férjed? – döbbent meg Roy.

– Na, jöjjön, fiam! – szólalt meg a liftkezelő unott hangon, és visszahúzta Royt a fülkébe. – Menjünk!

– Viszlát, Roy! – integetett neki Lulu. – És meg ne fázz!

És a liftajtó becsukódott a még mindig döbbenten bámuló Roy előtt. Amint eltűnt a szemünk elől, Lulu diadalittasan fordult felém, és előadott egy rövid kis győzelmi táncot.

– Ta-dám! – ujjongott. – Látod? Én megmondtam!

Meglepetten csóváltam a fejem. Tényleg nem hittem a szememnek.

– Ez – jelentettem ki valóban lenyűgözve – elképesztő volt! De hogy csináltad? Hiszen fürdőköpeny van rajtad! Semmi mélyen kivágott vagy tapadósruha…

– Csak barátságos voltam hozzá – rázta meg Lulu a fejét. – És bájos voltam és magabiztosságot sugároztam felé. Ezt próbáltam megértetni veled. Hogy erre mindenki képes. Mindegy, hogy nézel ki vagy mi van   rajtad. – Átsétált a szobán, egyenesen a konyhaszigetig, ahol Katerina már kibontotta a csomagot, amelyben a banánhajóink voltak. Lulu felugrott az egyik bárszékre és addig forgolódott, amíg az egyik műanyag doboz elé nem került.

Angol borítók 

Rajongói film poszter

Ha esetleg valakit érdekel, írjon, és átküldöm PDF formátumba. 

De főbb eseményeket is leírok neki, vagy minden kérdésére válaszolok :)

(a képeket google-ről szereztem)

Tudom, ilyen is rég volt már, de Nati elköszön. 

xx, Natalie