Ismét egy elég "fura" témával jelentkezem, de hát... mostanában ilyen
Tehát... A szülők tisztelete.
Ők adtak életet neked. Feláldozták a saját életüket azért, hogy neked mindent megadhassanak, hogy segítsenek felnőni és hogy amíg fel nem nősz, mindenben támogassanak. Mert amíg egész pici voltál, az összes idejüket neked szentelték, sokszor éjjelente virrasztottak az ágyad mellett, mert nem bírtál elaludni.
Gondolj bele, mennyi pénzt költöttek már rád születésed óta: ételek, ruha, játékok és gyógyszerek. Ez rengeteg pénz, amit akár a saját szórakoztatásukra is elkölthettek volna, de nem tették, inkább a te boldogságodért áldozták pénzüket. Érted dolgoztak, hogy neked meg tudják venni a babruhákat, a kiságyadat, akár hogy kialakítsák a saját szobád. Gondolj arra a sok játékra, amikkel játszottál, vagy akár messze eldobáltad őket magadtól.
Ők mindent megtettek érted, amit csak tudtak. Türelmesek voltak veled, még akkor is, mikor harmadjára lökted el magadtól az ételt, vagy mikor az éjszaka közepén már negyedszerre sírtál fel. Felszedték utánad az eldobott játékaidat, rendet raktak helyetted, feltakarítottak utánad. Gondolj arra a sok időre, amikor rosszat álmodtál az éjjel és ők energiát nem kímélve ringattak újra álomba. Ők fogták a kezed, hogy ne ess el mikor járni tanulsz és ők tanítottak meg neked minden szót. És most nem csak a múltra kell gondolni.
Ma is megtesznek érted mindent. Ők veszik neked az ételt, a tankönyveidet, a buszbérletedet és igen, egyszóval ők tartanak el, egy szó nélkül. Nekik ez teljesen természetes, és neked is, hiszen az ő szüleik is ugyanígy cselekedtek és valószínűleg te is így fogsz évek múlva. Ők veled vannak ha valami bánt, ha rosszkedvű vagy, és megpróbálnak segíteni neked, még ha nincs is kedved beszélgetni.
Türelmesek, mikor ellököd őket magadtól, bezárkózol a szobádba és pofátlanul hangosan üvölteted a zenét. Megértik, mert ők is ezt csinálták ennyi idősen. Ha feleselsz, vagy ha megbántod őket, az viszont nagyon rosszul esik nekik. Ők mindent megtesznek érted, neked pedig elég egy mondat és máris rosszul érzik magukat. Előfordulhat, hogy rossz szülőnek gondolják magukat, holott ez nem igaz.
Mindig gondold át mit mondasz nekik és figyelj arra, hogy ne bántsd meg őket. Elvégre te vagy a gyerekük, akit felneveltek, akire büszkék és akit szeretnek. Add vissza nekik is a szereteted és mikor ők szorulnak segítségre, segíts nekik.
Nem lesznek mindig ilyen jó formában, eljön majd az idő, mikor nekik kell majd a pelenka, és neked kell majd segítened nekik járni. Mikor te fogod etetni őket és te fogod fejbentartani a gyógyszereket. Mert bizony egyszer ez ez időszak is eljön, akár szeretnénk, akár nem.
A lényeg, hogy segítsünk nekik szó nélkül, és ez nem csak az utolsó éveikre igaz, hanem mindig. Segíts nekik kitakarítani a házat, lemosni a kocsit, vagy csak egyszerűen fogadj szót nekik. Értékelni fogják, ha nem csak a telefonod nyomkodod, hanem leülsz beszélgetni velük, foglalkozol az ő gondjukkal is és megpróbálod megoldani őket.
Szeresd őket, amíg csak lehet, és adj nekik kétszer annyi szeretetet, amennyit ők adtak neked mikor pici voltál.
Mert megérdemlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése